A Harvard megmérte, ki és mitől érzi életét örömtelinek és értelmesnek – az eredmények meglepőek

Megjelentek a Harvard Egyetem égisze alatt zajló nagyszabású kutatás első eredményei: 2027-ig tartó felméréssorozatukban a szakemberek arra keresik a választ a világ 22 országában, bő 200 ezer ember ismétlődő megkérdezésével, hogy

Ami nagyjából azt jelenti, hogy az adott polgár látja élete értelmét, értékesnek érzi azt, amit tesz; megfelelőnek ítéli mentális és testi egészségét, nehéz körülmények között is tesz a jóért, képes lemondani némi boldogságról azért, hogy később még jobb legyen neki; továbbá nem nyomorog, elégedett a baráti és egyéb kapcsolataival, és úgy általában, összességében elégedett az életével. Virul, jól van, még ha nem is kerülik el őt a problémák.

Magyarországra nem terjed ki a többkörös vizsgálat; Európában a lengyelek, a németek, a svédek, a spanyolok és a britek körében zajlik kutatás, más földrészeken pedig a legkülönbözőbb államokban, az USA-tól Mexikón, Argentínán, Nigérián, Tanzánián, Indián és Indonézián át Hongkongig és Japánig.

A kutatók a zömében 2023-ban gyűjtött első adatok alapján két rangsort készítettek: az egyikben figyelembe vették a pénzügyekkel kapcsolatos kérdéseket, a másikban nem – érdemi különbség azonban nincs a két lista között. Mindkettőben Indonézia került az első helyre, a tízes skálán 8 feletti mértékű örömállapottal; mögötte Mexikót, a Fülöp-szigeteket és Izraelt találjuk, de

Hát Európa? Kérdezhetjük, sejtve a választ. Az első tízbe csak Lengyelország tudott bekerülni a 7,5-7,6-os értékével; Németország az anyagi helyzettel együtt és azt figyelmen kívül hagyva egyaránt csupán a tizenhetedik (7 körüli átlagokkal). A svédek pontszámát csak a gazdagságuk húzza fel némileg, mert anélkül csak a tizennyolcadikok; a spanyolok pedig épp ellenkezőleg, az anyagi helyzetüket nem számítva bizonyulnak kiteljesedettebbnek és örömtelibbnek (7,3-as értékkel tizennegyedikek, Dél-Afrika, India és Tanzánia mögött), az anyagiakkal együtt viszont csak a 18. helyre csúsznak be, ippeg megelőzve Indiát (6,9-es értékkel).

– ezzel az eredmények jelentősen eltérnek az évente közzétett, Gallup-felméréseken alapuló „boldogságjelentés” rangsorától, amelyben Japánt a Fülöp-szigetek előtt találjuk, sőt, Indonézia is messze az európai országok mögött kullog.

Míg korábban a fiatalok jellemzően jobban virultak, mint a középkorúak, a mostani kutatásban ennek semmi nyoma:

de a 22 ország átlaga is azt mutatja, hogy az örömállapot szintje ma már 50 éves korig nagyjából egyforma, és csak afölött kezd emelkedni. Ez ráadásul nemcsak az összesített pontszámot tekintve, hanem külön-külön a legtöbb mutatóra is érvényes, úgymint a belső béke és az értelmesség érzése – ami alapján (más friss kutatásokkal összhangban) a szakemberek megállapították:

Ennek okait még vizsgálják, ám laikusként sem túl meglepő, ha a mindent azonnal és készen megkapó és a végtelen számú lehetőség között elveszve válogató társához képest értelmesebbnek és tartalmasabbnak érzi mindennapjait az, aki már kisiskolásként felelősen elszaladt a kútra vízért, huszonévesen pedig a két kezével felépíti a szerény házát és már neveli is a gyerekeit.

Mindenesetre tény, hogy a magas jövedelmű országokban az anyagi jóllét és anyagi biztonság magas pontszámaihoz rendre átlag alatti értékek társultak a proszociális viselkedés, az értelmesség érzése és a kapcsolatokkal való elégedettség terén.

A legkevésbé derűlátónak jellemzően az individualista országok lakói bizonyultak:

ahogy a házasok optimizmus-indexe is meghaladja az egyedülállókét és az elváltakét; de a hetente egynél többször istentiszteleten résztvevők is jóval optimistábbak, mint az ilyen helyekre sose járók. Figyelemreméltó továbbá, hogy a magukat se nőnek, se férfinak nem tartók (akiknek aránya sehol nem érte el az 1 százalékot, átlagban pedig 0,3 százalékot tett ki) a lehető legliberálisabb országokban is messze pesszimistábbak az átlagnál; de a vonatkozó külön tanulmányból az is kiderül, hogy míg más országok következetesen vagy optimistábbak (például Brazília és Nigéria) vagy pesszimistábbak (mint Hongkong és Japán),

Utóbbi országokban ráadásul a derűlátás egyenlőtlenebbül oszlik meg a népességen belül.

A harvardi kutatók a megkérdezettek gyermekkori körülményeit is vizsgálták: kiderült például, hogy az alacsony vagy közepes jövedelmű országokban (ideértve Lengyelországot is) a felnőttkori derűlátást nem befolyásolja érdemben, hogy az illető milyennek érezte gyerekkorában az anyagi helyzetüket, míg a gazdag régiókban (Japántól Németországon és Svédországon át az Egyesült Államokig) ez erősen kihat a felnőttkori optimizmusra. De érdekességként emelik ki a kutatók azt is, hogy

Mindezek alapján a kutatók három kérdéskört ajánlanak a döntéshozók figyelmébe: egyrészt, hogy „az egy főre jutó bruttó hazai termék és az értelmesség érzése közötti kirívóan negatív összefüggés” fényében miként valósítható meg a gazdasági fejlődés úgy, hogy közben ne érezzék magukat, illetve tevékenységüket egyre többen feleslegesnek és értelmetlennek. Másrészt, mivel olykor épp a kedvezőtlen körülmények eredményezhetnek fejlődést és örömállapotot – lásd azokat az országokat, ahol a rosszabb szociális körülmények között nevelkedett megkérdezettek felnőttként kevesebb fájdalomról számolnak be és/vagy értelmesebbnek érzik az életüket – a bajok csökkentésére való törekvés mellett érdemes lenne átlátni és eltanulni,

Harmadikként pedig a szakemberek elgondolkodtatónak tartják a vallási szertartásokon való részvétel és az akár szenvedések mellett is nagyobb jóllét közötti következetes kapcsolatot, és megjegyzik: bár a többéves kutatásnak még csak az elején járunk, meglehetősen valószínűnek tűnik, hogy jórészt itt keresendő az oka annak, hogy miért tágul a szakadék a gazdaságilag fejlett országokban az anyagi jólét és a nem anyagi jóllét között.

– vonják le a következtetést a Nature hasábjain az elmúlt években woke fellegvárként elhíresült Harvard Egyetem vezette kutatócsoport tagjai.

***

(Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán)